Tánc... ami összeköt

Nők Lapja Évszakok
2017. ősz

Frenák Pál

Koreográfus, táncművész

Bár a verbalitáson túli világban dolgozik, ahol a test, a jelzések és a finom érzékeltetés beszélnek a hangok helyett, Frenák Pál szavakkal is ugyanolyan pontosan fogalmaz, mint testével, átrsulatával, darabjain keresztül: „Mindennap meg kell küzdeni érte, hogy az ember önmaga maradjon. Nem maga előtt vagy maga után járva, hanem az adott pillanatban az adott állapotat kell belakni. Ez egy örök probléma, engem egész életemben ez motivált. Hogy bármilyen pozícióban, szituációban légy hű magadhoz” – reflektál a koreográfus egyszerre a fotózás és a táncra is. Vallja, hogy mély türelemmel, odafigyeléssel, önkontrollal és nyugalommal a másikat is odavezethetjük, hogy megtalálja azt a kreatív képességét, amivel bármilyen szituációban képes adaptálódni. Ez munkamódszerének lényege is egyben.

A koreográfus önismeretet vár el táncosaitól. Azt, hogy képesek legyenek belehallgatni önmagukba, és hajlandóak legyenek a művészei érés útjára lépni. „A legjobb képesítéssel rendelkező táncosok jönnek hozzám, és azt mondom nekik: azt mutasd meg, amit nem tanultál! Ne magadat mutasd, hanem láttass valamit! Ez egy óriási különbség. Fontos, hogy nem mutogatunk, hanem érzékeltetünk valamit. Nem mondjuk meg, hogy mit kell tenned, hanem reflexióra hívjuk a közönséget. Aki megnéz egy Frenák-darabot, annak gondolkodnia, éreznie kell. És ha nem, akkor frontálisan elutasít. Egy biztos: nem tud közömbös maradni.”

A mai társadalom csak racionális, verbális, frontális kommunikációból építkezik. Ezt kell érzékenyebbé tenni, egybehozni a megérzéseinket, a gondolkodásunkat a racionális valósággal. Bármilyen témához nyúl, Frenák ennek lehetőségeit keresi. Ugyanakkor igyekszik mindenbe beleépíteni táncművészeinek személyiségét is. „Kell egy egység, a koreográfus, aki összefogja az egészet, aki ad egy keretet, teret. Sokszor előfordul, hogy megnézem az elkészült darabot, és rácsodálkozom: hát ezt meg ki csinálta? Ez egy jó dolog, mert azt jelenti, hogy bár a koncepciót én állítottam össze, közben annyira nyitott voltam, hogy mindenki bele tudott épülni.