Ilyen
a box
Trafó
blog
2016 ősz
Frenák
2016-2017-es évad
Jövőre
60 éves lesz Frenák Pál. A hamarosan induló
évad premier-előadással kezdődik (a Lutte-öt
szeptember 23. és 25. között mutatjuk be a
Trafóban), aztán folytatódnak az oktatási
programok és együttműködések hátrányos
helyzetű fiatalokkal. Új táncosokkal dolgozik a
társulat, visszatér a Tricks & Tracks és a
Káosz, tovább megy a Birdie, Pestre érkezik az
Un, lesz belga, francia turné, és bekerül a képbe
az Operaház is. Frenák mindenhol.
Az
évadról Juhász Dóra művészeti
managerrel beszéltünk, kulcsszavakkal vázoljuk a
helyzetet.
Oktatás
// beavatás
„Az
oktatás, a képzés, a közönségnevelés
– akár mozgássérült, siket-és
nagyothalló, akár szociálisan hátrányos
helyzetű fiatalokról, vagy drámatagozatos
diákokról, táncművészekről van
szó – mindig fontos volt a társulatnak. Ebbe
minden művészünk fokozatosan beletanul. Elképesztő
érzékenységgel csinálják, pedig
nem könnyű műfaj. Amikor az egyébként
teljesen magába zárt, autisztikus tüneteket mutató
kisfiút annyira magával ragadja a foglalkozás,
hogy a pedagógusait is meglepő módon megsimogatja
a táncost, és meg szeretne mutatni egy mozdulatot neki
a Birdie díszletében, az nagy pillanat. A program
intenzitása, és az, hogy hány csoportot tudunk
fogadni, kapacitás és pénzfüggő, de
inkább az utóbbiról van szó. Nehéz
erre forrásokat teremteni, így most boldogok vagyunk,
hogy a Norvég Alap támogatásával több
foglalkozás és workshop megtartására is
lehetőségünk lesz.
Az
előadásokhoz kapcsolódóan folyamatosak a
felkészítő vagy utófoglalkozások. A
társulatot a szélesebb közönség az
előadásairól ismeri, és ez remek, de
számunkra fontos misszió a pedagógiai,
gyógypedagógiai munka is. Iszonyú idealistán
hangzik, de látom, mennyit tanulnak ebből a táncosaink
is. Tavaly például Birdie-hez kapcsolódó
programban kistérségi intézetis,
figyelemzavarral és valamilyen fokozatú
hallássérüléssel élő 12-14 éves
gyerekek is részt vettek. Az egyik foglalkozáson a
Müpában a diákok nagyon meglepődtek, mikor
Pál jelelve kezdett beszélni hozzájuk (Frenák
Pál szülei siketnémák voltak – bn).
Volt, mikor frissen állami gondozásba került
kamaszokkal dolgoztunk. Pál elküldte a táncosokat
és csak a gyerekekkel beszélt: őszintén
mesélt az ő saját intézetben töltött
éveiről és arról, hogy hogyan lehet túlélni
és a javunkra fordítani ezeket a nehéz
időszakokat. Ennek ott elmondhatatlan ereje volt.”
„A
Frenák-előadásokat sokszor provokatívnak
gondolják, főleg a meztelenség és az
absztrakció miatt. Azt gondolom, hogy a meztelenségnek,
mikor megjelenik, mindig helye van az adott előadásban.
Ezt a tinédzser korosztály pontosan látja,
tudja. Érti. A feldolgozó foglalkozásokon az
előadás részletein keresztül már saját
magukról és a problémáikról
beszélnek. Sok ilyenkor a mozgásos gyakorlat, hiszen a
kamaszok nem is akarják annyira kényszeresen
verbalizálni, amit látnak, a siket gyerekek pedig
megint egészen másként viszonyulnak a
mozdulatokhoz.
Minden
csoportunk más, másként is foglalkozunk velük.
Általában egymásnak ajánlják a
programot az iskolák, de lehet pályázni is
hozzánk.”
Harc
// box
„A
Lutte (franciául harcolni, küzdeni) mögött
komplex, négymodulos pályázati projekt áll.
Ennek része az oktatási program, a kutatás, a
művészeti alkotás és a nemzetközi
kulturális együttműködések
fenntarthatóságáról gondolkodó
menedzseri program. A kiindulás a harc, a küzdelem,
az agresszió kezelése volt.
Hogyan küzdünk
magunkkal és másokkal?
Konkrétan
és szimbolikusan, fizikálisan és verbálisan.
Ennek a témának sok hiperaktuális olvasata
lehet, de nem szeretném konkrétan lefordítani.
Pál sem úgy működik, hogy fogja, és
lediktál egy szinopszist. Nyitott, közösen épített,
kételyekkel, kérdésekkel, kísérletezéssel
teli alkotói folyamatban kreál. A kutatás része
volt a küzdősportok, harcművészetek
tanulmányozása, a jelnyelvi kurzus, az izlandi kultúra
kutatása is. A „lutte” szó a birkózáshoz
kötődik, de a plakáton szereplő, függesztett
boxzsák egy másik sport eszköze. A judo például
dobások, esések, brutálisan csattanó
mozdulatok miatt került be, de sokat néztek a táncosaink
egy speciális izlandi birkózó technikát
(glima) is.”
Korszak //
váltás
„A fluktuáció természetes dolog, mindig is
az volt. Nálunk a Frenák-táncosok <legendássága>
miatt látványosabb a dolog, tudjuk, hogy a nézők
kötődnek a társulat emblematikus alakjaihoz.
Ugyanakkor jó látni, hogy az új emberek hogyan
válnak csapattaggá, hogyan szereti meg őket a
közönségünk. Pál organikusan formálja
őket próbateremben. Ez a <Frenák-táncosság>
leginkább a technikai tudás és a jelenlét
kombinációját jelenti – a táncosok
nagyon technikásak, nagyon karakteresek, van erős
figuralitásuk, jelenlétük, kisugárzásuk
a színpadon, de nincsenek manírok. Pál sokat
dolgozik velük – belőlük – azon, hogy ne
jelenjenek meg eljátszott pózok vagy felesleges
mozdulatok.” Idén visszatért Svédországból
Várnagy Kristóf, táncosként és
asszisztensként is. A Lutte-öt Esterházy Fanni,
Maurer Milán, az ír Eoin Mac Donncha és
Keresztes Patrik táncolják.
Ez az új
csapat intenzív évet kap. „Pál jövőre
hatvan éves, és a bemutatók mellett sok olyan
pillanatunk is lesz, ami a visszanézést segíti.
Az Un-ben például szólót táncol ő
is. Ez a darab most kezd majd futni a MU Színházban. A
Lutte után továbbmegy a Birdie, februárban félév
után megint új táncosokkal visszatér a
Tricks & Tracks. Tavasszal lesz bemutatónk az Operaházban
is. A Bartók évforduló kapcsán kérték
fel Pált a Fából faragott királyfi
megrendezésére-koreografálására, a
társulat és a Nemzeti Balett táncosaival. Az
évad végén pedig a Káosz jön vissza
a Trafóba, új formában és rég nem
látott szereplőkkel.”
