„Önmagamnak
egy titok vagyok”

Bóta
Gábor @ Pesti Műsor
2007 november 8-14

Frenák
Pál Instinct – Soha, vagy... című új
koreográfiája még inkább az ösztönről
szól, mint eddigi darabjai. A nemzetközi rangú
táncművész azonban nemcsak saját
alkotásaival foglalkozik, hanem tánctörvény
létrejöttét is sürgeti nálunk.

Éppen
Lille-ben értelek el telefonon. Mit csinálsz ott?

FP:
A Káoszt, amit Magyarországon hét évvel
ezelőtt készítettem el a Trafóban,
újítottuk fel az itteni Nemzeti Színházban.

Magyar
és francia táncosok adják elő?

FP:
Most nyolc magyar és két francia játszik benne.
De a franciáknál nem olyan központi kérdés,
hogy milyen a táncosok nemzetisége, mint nálunk.

Ezt
nyilván azért mondod, mert itthon például
azzal az indokkal is csökkentették jelentősen az
együttesed támogatását, hogy sok francia
lép fel benne.

FP:
Felvetették azt a kérdést, mennyire magyar az
együttes, ha több külföldi állampolgár
is dolgozik benne. Ma már Európában ez nem lehet
kérdés. Éppen az a cél, hogy különböző
országokból származó európai
művészek közös produkciókat tudjanak
létrehozni. Az ilyen jellegű bemutatókat akár
kiemelten is támogatják. Ez a magyarországi
kortárs tánc fejlődését is
segíthetné, amit a többivel egyenrangú
művészeti ággá kellene fejleszteni.

Azt
is mondhatják, hogy életed jelentős részét
Franciaországban töltöd, adjanak inkább ott
pénzt.

FP:
Én sokat élek már Magyarországon , de ha
csak öt percet lennék ott, és megalkotnék
egy olyan darabot, ami méltóan, minőségi
módon képviseli az ország kultúráját,
akkor nem mindegy, hogy mennyi időt töltök ott?

Nyílt
levelet is írtál Schneider Márta államtitkárnak,
amiben nehezményezted a költségvetésetek
megkurtítását, és arra is javaslatot
tettél, mi mindent kellene másként csinálni.
Mit reméltél ettől a levéltől?

FP:
Hogy például felhívom arra a figyelmet, mennyire
fontos lenne egy tánctörvény, ami Franciaországban
már régóta van. Hogy ha ezt a nagyon specifikus
művészetet megpróbálják más
művészeti ágakkal együtt kezelni, hosszú
távon úgysem működik majd. Az pedig közel
sem szerencsés, hogy mondjuk a Magyar Állam Operaház
balettegyüttesénél úgy gondolhatják,
hogy miattunk kapnak kevesebb pénzt, vagy esetleg fordítva,
egy kortárs együttes azt hiheti, hogy az Operaház
táncosai miatt jut neki kevesebb. Ez rossz hangulatot szít.
Ehelyett radikálisan szét kellene választani a
különböző stílusokat.

Nem
különül el már amúgy is szinte kasztokra
a táncos szakma? A kortárs táncosok általában
meg sem nézik a klasszikus balttel foglalkozó
kollégáikat, és viszont, a néptáncosok
megint csak jóformán szigetet alkotnak.

FP:
Lehet, hogy Magyarországon így van, de Európa
más országaiban nem ezt tapasztaltam. Az én
együttesemben is több klasszikus alapokkal rendelkező
táncos dolgozik.

A
Trafóban színre kerülő új
produkciótokat már nyáron, a Szigeten
tulajdonképpen bemutattátok, de a téged ismerők
tudják, hogy neked nem feltétlenül a premierjeidet
kell nézni, nem biztos, hogy addigra elkészül az
előadás. Tovább szoktál dolgozni rajta.

FP:
Ebben igazad van. Én nem narratív, hanem asszociatív
táncsszínházat csinálok, ami nem azt
jelenti, hogy eseménytelen és unatkozunk. Mindig
valamit kibontunk, mindig megszületik benne valami, folyamatában
változik.

Olvastam,
hogy az Instinct – Soha, vagy... című új
koreográfiád az ösztönről szól.
Szerintem az eddigi munkáid is erről szóltak. Ha
most még inkább ez kerül a középontba,
akkor kő kövön nem marad. Akkor, némiképp
sarkítva, kibelezett emberek tobzódnak majd a
színpadon. Hiszen híres vagy arról, hogy a szó
átvitt értelmében is lemezteleníted a
szereplőket.

FP:
Most arra gondoltam, hogy maszkokkal arctalanítom őket.

A
mimika elvételével még inkább
hangsúlyozod a test szerepét, az állatiasságot?

FP:
A testiség tényleg hangsúlyosabbá válik,
de közben a szemeknek hagyott két kis nyíláson
keresztül igen erősen tükröződik a lélek
is. A test pedig ilyen szituációban dupla intenzitással
tesz láthatóvá érzéseket,
gondolatokat.

Jelent
az számodra valamit, hogy nemrég múltál
50 éves?

FP: Talán annyit, hogy mindinkább
rájövök, hogy én önmagamnak egy titok
vagyok. Ezt elfogadom, és ez engem szabaddá tesz.