“Megdöntöm a síkot, levegőbe lógatom a táncosokat”'

 

Sztancs Míra @ tancelet.hu

2005.08.22

 

32 éve táncolsz. Mennyit jelent ez az idő?

Frenák Pál: Ez egy olyan dolog, hogy az ember minél tovább csinálja, minél jobban elmélyül benne, annál jobban megismeri ezt a világot, és annál jobban kikristályosodik a munkájának egy értéke, értékrendszere, stílusa. Én az egyszerűségre, az egyszerű kifejezésmódra törekszem.A célom az, hogy valamilyen formában először magamat értsem meg, aztán a világot, ami körülvesz. Megdöntöm a síkot, levegőbe lógatom a táncosokat, a klasszikusan bezárt színpadi teret megpróbálom megnyitni. A művészet egy örök kísérlet, egy örök kutatói munka.

Mit jelent koreográfusnak lenni?

Frenák Pál: Radikális értelemben a koreográfus nem azért koreográfus, hogy a mozgásrendszert állítsa be. Számomra koreográfus az, aki globálisan képes átlátni a kreációt.

Miért lettél koreográfus?

Frenák Pál: Valószínűleg azért, mert egy egészen másfajta kommunikációs rendszerbe nőttem bele, ami egy más megközelítést adott. A szüleim süketnémák, a süketnéma jelrendszer nekem az anyanyelvi kommunikációm volt. Ez egyébként egy lerágott csont, mert a média nagyon szereti ezt a témát.

A testvéreiddel hogyan kommunikáltál?

Frenák Pál: Szavakkal. Természetesen az édesanyám jelenlétében egymás közt is a jelrendszert használtuk. De érdekes módon akkor is megértették, amit beszéltünk, amikor verbálisan kommunikáltunk. Egy anya- főleg ha süketnéma- nagyon sokat megért a metakommunikatív jelekből is.

Hatévesen intézetbe kerültél. Milyen élmények értek ott?

Frenák Pál: Akkoriban máshogy nézett ki egy intézet, mint most. Bár nem hinném, hogy ezekre a gyerekekre ma már eléggé odafigyelnek. A 60-as években ez úgy működött, hogy a gyerekek ott voltak egy kupacban, „nomád" körülmények között. Vadócokká váltak, nagyon sokan eltűntek a süllyesztőben, öngyilkosak lettek, vagy börtönben vannak. Nekem sikerült ebből kiemelkednem, feldolgoznom a negatív élményeket. Ezt az ember egy ideig úgy élte meg, mint hátrányt, aztán úgy alakult, hogy a hátrányokból előnyöket formáltam, és a kreatív munkámmal hoztam ezt felszínre.

Milyen meghatározó hatások értek a pályád alatt?

Frenák Pál: Magyarországról "magammal vittem" a folklór és a neoklasszikus hatásokat. Aztán a feleségem, aki építész, egy kicsit kinyitotta a szemem a térforma és a kortárs művészet felé. Korábban inkább fizikai felkészültségem volt.

Milyen felkészültség kell még egy táncosnak?

Frenák Pál: Az a legkevesebb, hogy egy táncos fizikailag fel van készülve. Nagyon fontos a lelki- és szellemi felkészültség, a nyitottság, a hit, a bizalom és a hűség. Számomra a legnagyobb emberi kvalitás a bizalom és a hűség.

Hogy működik a társulat?

Frenák Pál: A társulatnak vannak állandó tagjai, és vannak, akik bizonyos darabokra szerződnek. Az az érdekes, hogy sokszor nem is én választom őket ki, hanem a művészek keresnek meg engem.

Mennyi időt töltesz a családoddal?

Frenák Pál: Ők Párizsban élnek. Van egy 16 éves kislányom. Sajnos nem töltök velük sok időt a munkám miatt, mivel megszállottja vagyok egy kicsit. Egyébként ez nagyon sok problémát okoz. Egy kicsit már én is úgy vagyok ennyi idős koromra, hogy egyensúlyba kell hozni ezeket a dolgokat. De ha az ember a munkáján keresztül megtalálja önmagát, akkor nyilván valami pozitívat tud sugározni, többet tud adni a családjának.

Miket fotózol?

Frenák Pál: Mindent ami szembejön velem, és megfog. Nem vagyok fotós. Nagyon sok energiát kaphat egy ember egy tekintet vagy egy arc által. Számomra ez egy emlék, egy lenyomat. Nagyon érdekes, hogy egy ilyen tekintet, mozdulat vagy gesztus képes hatni a következő darabomra.

Hogy érzed magad a Szigeten?

Frenák Pál: A sok embertől én fóbiás vagyok, mert akkor elvesztem a talajt a lábam alól. A tömegtől tériszonyom van. Amíg nincs egyéni kapcsolat, addig én nem érzem jól magam sok ember között. Abban a pillanatban amikor megvan ez a személyes kontaktus, már jól tudom magam érezni. Mindenképpen csodálatos dolog, hogy ennyi ember ennyi kultúra találkozik.

Idén a Sziget co-produkciós partner. Ez mennyit segített?

Frenák Pál: Mindenképpen nagyon sokat segített. Én úgy gondolom, nagyon szép dolog, hogy a Sziget co-produkciós partnerként támogat egy darabot. Számomra lehetővé tette, hogy meg tudjam alkotni a művemet, aztán be tudjam mutatni.

 

Forrás: http://www.kultura.hu/tanc/megdontom-sikot