A
TEST AKÁR A ZAFTOS HENTESÁRU

Legáth Zsolt @ prae.hu
2009.01.03

A test akár a zaftos hentesáru
jelenik meg, összefut a szánkban a nyál. Mind az
öt táncos dekoratív, akár a manökenek
és a kockahas-fiúk az óriásplakátokon.
Vörös kanapé, művirág, művilág,
diszharmónia, gerjedelem, érzékiség,
test-test elleni küzdelem – hatalmi játszma van,
kielégülés nincs. Frenák Pál
legerősebb darabja a Fiúk óta.

Minimalista színpadkép fogadja a
Trafó közönségét Frenák
Pál InTimE című
bemutatóján. A fehér padló telis-tele
szórva piros műrózsákkal, jobbra hátul
egy ugyanilyen színű modern kanapé, mögötte
törött tükörre emlékeztető,
olykor-olykor mozgásba lendülő karcos üveglap.
A műrózsák és a kanapé vérpiros
színe lüktet, izzik, a karcos üveglap repedezettsége
diszharmóniát áraszt.

Ebbe a térbe
érkezik az öt táncos. Mind az öten nagyon
dekoratívak, és Frenák hangsúlyozza is
dekorativitásukat: manökenek vonulnak így,
tűsarkúban, alig kombinéban, tagjaikat dobálva
vagy pózolnak szétterpesztett lábbal,
kockahas-fiúk alsónadrágban óriásplakátokon.
A lányok (Jantner Emese és Lisa Kostur) mint kirakati
próbababák kokettálnak velünk, ajkuk
csücsörít, majd nagyra tátott guminő
szájuk ingerel tovább piszkos (?) gerjedelmekre, a fiú
(Czéh Balázs) a kanapén nyúlik el ágyékát
kínálva, kihívón. S mi engedünk
érzékeink hívásának.

A test
akár a zaftos hentesáru jelenik meg, hogy összefut
a szánkban a nyál. A két táncosnő
fejét a kanapén mélyen hátrahajtva ül
„szemben” a nézőkkel. Arc nélkül
nem többek, mint kívánatos testek, kétszer
két melle húsa meg négy comb. Lábuk végig
szorosan összezárt, azt akarják, hogy nézzük
őket, csak felizgatnak, de kielégülést nem
adnak. Ahogy nem ad enyhülést a kanapén való
szeretkezések egyike sem. Minden színpadon zajló
érintkezés személytelen test-test elleni
küzdelem, hatalmi játszma, hiányzik mindenfajta
intimitás (játékos kedvűek elszórakozhatnak
a cím értelmezésével). Az arc mint a test
ellenpólusa, illetve valamilyen személyesség,
személyiség jele csak egy röpke áttűnés
erejéig villan fel, s a táncos arcát felülről
megvilágító reflektorfényben
transzcendens felhangot is kap.

Nagy a kísértés
a meztelenkedésre egy olyan előadásban, ahol
minden személyestől, személyiségtől
megfosztott testeket látunk. Szerencsére ez Frenáknál
nem jelent egyet a ruháktól való kényszeres
megszabadulással, sőt a koreográfus, kifinomult
ízlésről és arányérzékről
tanúbizonyságot téve, képes ennyi hús
ellenére a meglepetés erejével használni
az olykor-olykor mégis megjelenő meztelenséget. Az
előadás ezen kiemelkedő pillanatai – hangozzék
bár profánul – egy alsónadrág
letolásával elevenünkbe vágó,
végletes magányt és kiszolgáltatottságot
mutatnak meg. Éppilyen indokolt művészileg a
táncosok meztelensége a kanapén játszódó
„édes hármas” közben is.

A
testek személytelen húsként való
ábrázolásával és a minden
intimitást nélkülöző aktusokkal
erőteljes atmoszférájú művilágot
teremt Frenák, amelynek csúcspontja az előadás
záróképe (lenne). A Trafóban látott
bemutató és a nyárvégi pannonhalmi Arcus
Temporum kulturális fesztiválon előadott verzió
befejezése ugyanis más. A Trafóban hiányzott
a zárókép tablója (a szórólap
ezzel a képpel hirdette az előadást), amelyen a
műérzelmek, a művilág szimbólumaként
az összes táncos csillogó, filteres arany ruhában
pózol egy sárral bekent alak körül, annak
éles ellentéteként. Jómagam nem láttam
a darab pannonhalmi előadását, ezért nem
tudom megítélni, az érzékileg mennyit
adott hozzá az előadáshoz.

Értelmezve
a látottakat – és tudván egy előző
verzió létéről – azonban úgy
érzem, a tabló elhagyásával a felépített
művilág némiképp csorbát szenved,
nem fut ki teljesen. A kanapén ekképpen egyedül
maradt, sárral bekent figura viszont önmagában is
revelatív erejű. Sőt az is lehet, hogy a tabló
nélkül jobban is érvényesül szinte
mozdulatlan, fájdalmasan önmagába, saját
testébe forduló, meditatív alakja, ami kiáltó
ellentéte a testüket üzemszerűen viselő és
használó táncosoknak. Már-már
kozmikus magánya kimagasló színházi
pillanat.

Manapság gyakran vádolják
Frenákot önismétléssel, s teszik fel a
kérdést, vajon merre mozdul tovább pályája.
A válasz most az InTimE,
ami Frenák legerősebb darabja a
kimagasló Fiúk óta.

Forrás:
https://www.prae.hu/index.php?route=article/article&aid=1709