Article
Interview
Szentgyörgyi Rita
Horizon
HU

Ösztönökről
másképpen

Szentgyörgyi
Rita @ Horizon
2007. augusztus


Beszélgetés
Frenák Pállal

Lenyűgöző
vizualitással elevenít meg egy reménytelen
világot. Frenák Pál koreográfiái
mindig bátrak, szemtelenek, merészek. Táncosait
kemény fizikai és pszichikai próbák elé
állítja. Mindenkor belső meggyőződésből,
hitből és fantáziából dolgozik.
Legközelebb augusztus 7-én, a Szigeten láthatjuk a
Frenák Pál Társulat új darabját
előpremieren. Novemberben a Trafóban lesz a hivatalos
bemutatója a német-francia-magyar koprodukcióban
készülő alkotásnak.

Nemrég
töltötte be az ötvenet. Milyen visszatekintésre,
illetve előrenézésre készteti a kerek
évforduló?

FP:
Edith Piat szavaival élve: „Je ne regrette rien” –
nem bánok semmit sem, a hibákat is beleértve.
Sokszor az éreztem, hogy olyasmi történik velem,
aminek nem kéne történnie, mégis ezek a
dolgok hozták meg számomra az előnyt. Valahogy nem
érzem az ötven év súlyát. Mintha
most értem volna el ahhoz, hogy belekezdjek valami másba.
Sokat gondolkodom azon, hogy írni kellene egy könyvet az
élettapasztalataimról. Mindarról, amit
gyerekként tapasztaltam a siketnéma világban, a
jelrendszerben. Arról a huszonnégy évről,
amit Párizsban éltem, meg Japánban. A fotózás
is egyre jobban érdekel.

Nemzetközi
viszonylatban a legtöbbet turnézó kortárs
magyar mozgásszínház alapítójaként
melyi kdarabját tartja a legsikerültebbnek?

FP:
Furcsa módon nem azokat a darabokat érzem magamhoz
igazán közel, amelyeket nagy sikerrel követtek
évekig. A Tricks and Tracksnak óriási sikere
volt, bejárta a világot Tokiótól
Berlinig, a Trafóban szinte szétverték a házat.
Mégis a Gördeszkák vagy a Milan közelebb áll
hozzám.

Milyen
formai és tartalmi kísérleteket kínál
az Instinct (Ösztönök)?


FP: Az Ösztönök csak munkacím,
inkább Labirintus vagy Soha lesz a végleges címe.
Eltüntetem a konkrét arcokat, szereplőket azért,
hogy milliónyi arcot felszínre hozzak. Hogy ha ránéz
valaki, akkor szinte a saját arcát lássa.
Valamilyen formában eltűnnek a konkrét szereplők
is, és a lelkiségül marad meg. A szcenográfiai
elképzelésem egy siílepályából
kiinduló körrendszer, ami a biológiai
életciklusokat, az élet folyamatát, az anyaméhet
szimbolizálja.



menu
x
Archive
Archive