Ostoba
néző márpedig nincs!

Koren Zsolt @
Népszava
2003.10.01

Beavatás a
kortárs művészetek világába a
Trafóban

A tanév
kezdetén a Trafó igazgatója levelet küldött
a fővárosi középiskoláknak, vegyenek
részt a ház egyik új programsorozatán. A
délelőtti beavató előadások után
a diákok az alkotók segítségével
kaphatnak képet arról, hogyan születik a darab.
Első alkalommal Frenák Pál társulata
mutatta be a Gördeszkák című koreográfiáját
- tegnap délelőtt.

„Sokszor szembesülünk azzal, hogy a nagyközönséget
riasztja a »kortárs művészet«
kifejezés - fogalmaz levelében Szabó György,
a Trafó igazgatója. Ez természetes reakció,
hiszen sok néző nem tudja, hogyan lehet a műveket
megközelíteni. Áhhoz, hogy eloszlassuk a kortárs
művészet iránti értetlenséget, olyan
alkalmakat kell teremteni, ahol maguk az alkotók vezetik be a
közönséget a mű világába.”
Frenák Pál társulatával Párizsban
gyakran vesz részt hasonló közönségtalálkozókon,
így az egyik legkiemelkedőbb magyar- francia táncegyüttes
számos művészének volt már
tapasztalata az ehhez hasonló beavatásokban. „Már
sajnálom, hogy nem a sokkal direktebb, sőt drasztikusabb
előadásunkkal, a Tricks & Tracksszel vágtunk
ebbe a sorozatba - mondja az előadás után a
rendező, Frenák Pál. - Megdöbbentett ugyanis
a magyar gyerekek nyitottsága és érzékenysége:
jóval fogékonyabbak, mint hinni mertük. A
Gördeszkák nem gyerekdarab, ezért külön
öröm, hogy az a négyszáz fiatal, aki betódult
az előadásra, mind végigülte a beszélgetést
is. Akik ma itt voltak, holnaptól a kortárs
táncművészet új és aktív
közönsége” - összegezte véleményét
Frenák.

A darab után
Fuchs Lívia kritikus, tánctörténész,
a Magyar Táncművészeti Egyetem tanára
beszélt a diákságnak arról, hogy miben
különbözik a kortárs és a hagyományos
táncművészet, valamint hogy az olyan előadásokban,
amelynek nem egy korábbi alkotás - például
irodalmi mű - az alapja, hogyan kerül előtérbe
a személyesség, a szubjektum. Bevezetője után
ő moderálta azt a párbeszédet, amely az
alkotók, táncosok és a diákok között
meglepően gyorsan alakult ki. „Úgy készültem
erre az első alkalomra, hogy a találkozó célja
legyen felszámolni a kortárs művészetek és
a mindennapi emberek között meglévő
távolságot.” Szerinte nem szabad azt hinni, hogy
szent helyre, ismeretlen vidékre tévedt, aki modem
táncelőadásra váltott jegyet. ,Az emberek
hajlamosak azt hinni, eleve nem is érthetik meg a
koreográfusok gondolatait, és emiatt csak fokozódik.a
távolságtartás. Ehhez az is hozzájárul,
hogy az iskolákban nem esik szó filmről, táncról,
színházról. Sokan a művészi
alkotásokat azért utasítják el, mert úgy
hiszik, nincs közük hozzá. A nézőnek
azonban nem analizálnia kell, de muszáj engednie, hogy
a darab hathasson rá.”

A Trafóba
kedd délelőtt négyszáznál is több
diák érkezett nyolc iskolából. Talán
legnagyobb létszámmal érkezett az újpesti
Bródy Imre Gimnázium, ahol ma már évente
két olyan osztályt is indítanak, melynek
elsődleges profilja a művészeti képzés.
Trojkó Ildikó pedagógus a gyerekek szempontjából
is előrelépésként és időnyerésként
értékelte a beavató előadást. „Az
ilyen találkozók elsősorban abban segítenek,
hogy az előadás ne pusztán élmény
legyen a gyermekek számára, és ne csak az
érzelmeikre, hanem a gondolataikra is hasson.” Elmondta,
más alkalmakkor is arra törekednek a tanárok, hogy
az előadás után ne maradjanak egyedül a
diákok: gyakran éppen a Trafóban is ott
maradnak, hogy megbeszélhessék, mit is láttak
valójában. A diákok szerint főleg azért
volt hasznos a Gördeszkákat így látni, mert
az iskolai keretekből kilépve a kortárs művészet
kézzelfoghatóvá vált. Amikor kilépünk
színház után az utcára, a teljesen
másfajta közeg olyan hirtelen váltást
jelent, hogy ez a görcs képes azonnal elfeledtetni
mindazt, amit el akartak mondani nekem - fűzi hozzá Barcs
Melinda, a gimnázium végzős diákja. Most a
Trafóban nemcsak az előadás gondolatait
ismerhettem meg, hanem azokat az embereket is, akik
nélkülözhetetlenek ezekben a produkciókban.”