A kultúra 50 arca – Frenák Pál
Fidelio
2017
A nyelv nem csupán befolyásolja, de meg is határozhatja létünket. Frenák Pál esetében különösen igaz ez, hiszen a táncos-koreográfus szülei siketnémák voltak, így az első elsajátított nyelv számára a jelnyelv lett, ami egy erősen mimikus, gesztikus, a verbalitás helyett a testre hangsúlyt helyező, pontosságot és erős koncentrációt igénylő kifejezésmód. Ám míg a siketek és nagyothallók leginkább a kézfejüket használják, Frenák már egészen korán, előadóművészi pályája előtt a teljes testével kommunikált, és erre a tapasztalatra táncosként, koreográfusként tudatosan épített. A nyelv nem csupán az előadásai formáján, de tartalmán is nyomot hagy, amennyiben az élet bármely területét érintő másság iránti szenzibilitásról beszélünk.
Frenák Pál útkeresésében fontos szerepet játszott a mesterének is tekintett Jeszenszky Endre, továbbá a Párizsban megismert Limón-és Cunnigham-technika, ám a táncon kívüli világ is, a társművészetek, Francis Bacon, Gilles Deleuze munkássága, de különösen a térhasználathoz kapcsolódó építészet és design járult hozzá ahhoz, hogy új, számára érvényes színpadi kifejezésmódokat találjon. Az európai kultúra mellett erősen inspirálta a japán vizuális és előadó-művészet, különösen a több munkájában is megjelenő butoh.
Az 1989-ben alapított, 1999 óta párizsi-budapesti székhellyel, vegyes nemzetiségű társulattal működő Companie Pal Frenak névadójaként kulcsszava a figyelem, a nyitottság, a radikálás érzékenység, fő filozófiája az intergráció. „Az én együttesem tagjainak nem ’megfelelni’ kell, nem technikából dolgoznak. Mindenben darabomban belső utazást kell végigjárniuk, filmeket nézünk, beszélgetünk” (hvg.hu, 2015). Magyar, francia, jelnyelv, újcirkusz, színház, építészet, kortárs zene, divat, jelmez, meztelenség, néptánc, cselgáncs, tradicionális izlandi birkózás, boksz – mindig a megfelelő arányban, mindig a tartalomnak megfelelően. Nem véletlen, hogy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adományozta Moholy-Nagy díjat az indoklás szerint „európai szemléletmódjával, műfaji határokon túlmutató, integráló alkotói hozzáállásával” érdemelte ki. Alkotóként kitüntették a táncszakma Harangozó-, Lábán Rudolf-és Imre Zoltán-díjával, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, kultúraközvetítő tevékenységéért és a magyar táncművészet nemzetközi megismertetéséért Hevesi Sándor-díjjal. Mindezeken túl társulatvezetőként a fiatal táncosgeneráció képzését kiemelt fontosságúnak tekinti.
Nyers, erőteljes fizikalitású előadásai nem csupán az esztétikum vagy az érzékiség mentén értékelhetőek – sőt, Frenák a test nyelvén beszél nemi és társadalmi szerepekről, nők és férfiak közti harcokról, külső és belső megfelelési kényszerekről, agresszióról, elfojtott, kordában tartott és kirobbanó ösztönökről, előítéletekről, magunkban és magunk köré épített falakról. Előadásai e szempontból igazán politikusak, hiszen a társadalmat alapvetően formáló elvekre és normákra fókuszálnak.
„Alkotóként mindig ott munkál a félsz, hogy nem tudunk továbblépni, nem tudunk újat mondani. Azt tapasztalom a kor előrehaladtával, hogy egyre többet kell dolgozni azért, hogy azt a kevés lényeget, azt a letisztult lelkületet elérjük és megmutassuk” – vallott egy alkalommal. Frenák pedig dolgozik. Új produkciókat hoz létre, régieket dolgoz át és helyez új kontextusba. De továbbra sem állít, mindig csak kérdez, együttgondolkodásra – vagy akár színpadi együtt-táncolásra – hívva a nézőket. Akik között komplex művészeti és oktatási programjuknak köszönhetően egyre több középiskolás és hátrányos helyzetből érkező fiatal, de a Szigeten való rendszeres fellépéseiknek köszönhetően is a szokásostól eltérő közönséggel szintén párbeszédbe tudnak elegyedni. Társadalmi felelősségvállalása érinti a mentálisan vagy fizikálisan sérült embereket, magánéleti indíttatása miatt kiemelten kezelve a siketeket és nagyothallókat, ezen a területen is innovatív képzési és rehabilitációs programok megvalósítására törekszik.
Forrás: https://fidelio.hu/tanc/a-kult50-bemutatja-frenak-pal-4498.html