Itt most nem ücsörgünk! - Beszélgetés Frenák Pállal

Tóth Ágnes Veronika @ PestiEst
2009. november 26- december 2

Mit jelent számodra a kétlakiság?

FP: Az egész életemre jellemző: egyrészt otthon vagyok Magyarországon és Franciaországban egyaránt, másrészt születésemtől fogva két világban élek, a csend, illetve a szavak világában. Ha az ember siketnéma szülők gyerekeként születik, a verbalitásnak nem sok szerepe van, a jelrendszer mellett inkább az apró hangeffektusok, vibrációk, megérzések szolgálnak kommunikációs jelzésként.

Nyilván akkor minden helyzetben folyamatosan olvasol a mozdulatokból.

FP: Persze, és az igazi előadások a mindennapi életben történnek számomra. Az egyik kurzusomon, a Centre National de la Danse-ban, Párizsban feltűnt például, hogy az összes résztvevő rögtön leült: éreztem, hogy a többi professzornál nyilván egy óráig beszélgettek a kurzus elején. Én fordítva csinálom: nálam a megélt mozgástapasztalat az első, és csak azután beszélgetünk, tehát, amikor láttam, hogy mindenki ül a teremben, azt mondtam nekik: „Itt most nem ücsörgünk, fel kell állni!” Én abban hiszek, amit látok, amit megtapasztalok. Tudom, hogy a spontán, intuitív tapasztalotokból az összes fontos információhoz el lehet jutni, és a hiteles, saját táncnyelv is csak a belsővé vált tapasztalatok alapján alakulhat ki.

A társulatod tízéves jubileuma kapcsán megjelent rólad egy gyönyörű könyv Péter Márta tollából.

FP: Péter Márta könyve engem is szembesít a saját munkámmal. Belenézek, és megkérdezem magamtól: „Ezt valóban én csináltam?” Én mindig beleengedem magam az alkotásba, nem akarom irányítani a folyamatot, inkább hagyom, hogy elvesszek benne, hagyom, hogy létrejöjjön az, aminek létre kell jönnie, így aztán, amikor megszületik egy-egy előadás, én is rácsodálkozom.

Igazi ünnepi évadot tartotok: novemberben volt a Seven bemutatója a Művészetek Palotájában (mely január végén ismét látható), decemberben újra lehetett nézni a felújított K.áO.sz!-t a Trafóban, január elején pedig a Fiúkat újítod fel szintén a Trafóban.

FP: A társulatom tízéves születésnapját a K.áO.sz! című darabommal ünnepeltük, melyben a régi és a jelenlegi táncosaim együtt léptek fel, és a közönséget is megpróbáltuk kicsit bevonni az eseményekbe. De természetesen egy alkotónak mindig a legfrissebb darabja a legfontosabb: a Seven azokról az emberekről szól, akik hazátlanná válnak, akiket kiszakítanak saját környezetükből. Különleges, mozgó szcenográfiai elemeket, hatalmas traktorgumikat használunk a színpadon, melyeket egyrészt teherként cipelnek magukkal a táncosok, másrészt viszont trambulinként röpíti őket. Sok személyes vonzata is van ennek az előadásnak: amikor például először behoztam ezeket a traktorgumikat a próbára, Nelson Reguera, a kubai táncosom elmesélte, hogy Kubából évtizedeken keresztül ilyen hatalmas traktorgumikon menekültek az emberek, több órán át lebegve a tengerben, és az emberek fele ottmaradt. Véletlenül – de persze nincsenek véletlenek -, nagyon mély emléket idéztem fel benne.

Ezek igazi határhelyzetek.

FP: Az a tapasztalatom, hogy az embernek meg kell küzdenie a saját démonaival: a határhelyzetekkel nem konfrontálódni kell, hanem megélni őket. Vannak az életben olyan szituációk, amikor az ember nagyon mélyre zuhan, és ilyenkor bele kell engednie magát ebbe a zuhanásba, bármilyen nehéz. Mert nagyon nehéz, hiszen amikor az ember egy ilyen helyzetben elengedi magát, azt hiszi, hogy meghal. Pedig éppen ellenkezőleg, ha legyőzi a félelmét, ha megéli ezeket a helyzeteket, túljuthat rajtuk.

Nem tervezed, hogy táncosként újra színpadra állj?

FP: Nyáron ez vártalanul megtörtént. A japán turnénkra – ahol a magyar kulturális év keretében Tokióban léptünk fel – két szólót vittünk Várnagy Kristóffal, a Tra-Cet és a Mennonót. Eredetileg mindkettőt Kristóf táncolta volna, de felvetődött, hogy szeretnék, hogy én is színpadra álljak, így Osakában és Kyotóban én léptem fel a Mennonóval.

A Frenák Pál Társulat 10 éves évfordulóját ünnepli: egy új darabbal, a Sevennel, több régebbi, legendás előadásuk felújításával, és egy pompás kiállítású könyvvel, mely átfogja eddigi alkotásait.