Frenákék
Molnár Gál Péter @
szinhaz.hu
2005.04.05
Frenák Pál Társulata a
Trafóban jelentkezett új művével:
Apokalipszis - Frisson (borzongás). Amikor Marie Taglioni
spiccre állva légiessé lebegte el Párizsban
A szilfid (1832) prímabalerina szerepét: a romantikus
balett csúcsára jutott. A testek legyőzték
a föld vonzerejét. Ég felé szálltak.
Istenhez, vagy a túlvilág felé nyújtóztak.
Frenák jelenleg csúszó-mászó
táncot alkotott. Tökéletes kiképzésű
táncosai alig hagyják el a földet. Inkább a
föld alól bújnak elő. Vagy visszamenekülnek
az anyaföldbe, az apa ölének agressziójához.
Fél combbal a színpad emelt terén, féllel
a föld alatt vonszolódnak kicsiszolt mozdulatokkal.
A pas de deux, pas de trois,
pas de quattre Frenák megfogalmazásában nem
egymást reptető könnyedségűek.
Birkózások, harcosan elszánt küzdelmek. Bár
társastáncokat látunk: bennük minden táncos
dermesztő magányra ítéltetett. Kárhozottak
elegáns gyötrelmeiből, virtuóz kínlódásaiból
áll az este.
Frenák kompozíciói
szinte tukmálják az irodalmi megközelítést.
A Frisson elején kötelek közt vergődik Johanna
Mandonnet. Kiszabadulna? Belebonyolódna inkább?
Ismétlődően köteleket látunk Frenák
színpadain. Könnyen ráállnánk
szavakba áttenni a látványt. Miszerint ezer
szállal lekötött emberek sorsát táncolják.
Rabok. A világ lekötöttei, vagy egymáshoz
kötözöttek, saját énjük köteleitől
nem szabadulhatnak? Alviláguk foglyai. Kiszabadíthatatlanok.
Fölszabadíthatatlanok. Akármennyi spekulációra
adnak lehetőséget Frenák színpadi
kompozíciói: előadásai nem
irodalmiaskodások táncszínpadon. Tiszta táncban
fogalmaz. A testek artikulálttá érlelt
jelrendszerében. Az összegabalyodó testek
gyötrelméből örömöt keltő
attrakciók bontakoznak ki.
Táncosai - Kolozsi
Viktória, Johanna Mandonnet, Nelson Reguera Perez, Guillaume
Saunier Martinez – összeforrott együttest mutatnak.
Négy önálló személyiség.
Egyenruhájuk, egyen mozdulataik ellenére is kiemelkedő
szólisták. Úgy írják belső
életük zavarát, tiszta és
elmozdíthatatlanul véglegesre „kiírt"
bonyolult jelrendszerükkel a kakasvívó
porondjukra, mintha egyetlen fájdalmas mondatot írnának,
anélkül, hogy fölemelnék tollukat a papírról.
Maryse Khoriaty rafináltan egyszerű jelmezei: combtőig
érő, fekete zakók, apró nadrágocskák,
melltartóban vagy anélkül, esetleg teljesen
jelmeztelenül a testre összpontosítanak. A
mozdulatok szabadságát segítik elő.
Frenák együtt
dolgozott már a Fiúk és a Csajok esetében
is Fabrice Planquette elektronikus és elektro-akusztikus
zeneszerző és Jean-Sebastien Leblond Duniach videó
installációinak multimédiás
kísérleteivel, ahol a zenei hangokhoz
ventilátor-zörejek társulnak. Mostani hidegrázós
estjén mintha ipari szerkezetek működésének
hangjait hallanánk. Lift-akna zajai váltakoznának
csilingelő üveghangokkal. Az álomszerűséget
fokozzák a Kis Péter, Emmannuel Piret, Stéphane
Vonthoron tervezte (Ferenczi László realizálta)
szikár, kissé megdöntött tánc-emelvény
vásznára vetített vérfoltok, ezekből
a táncosok fölnagyított arca bomlik elő,
halotti lepel lenyomataként, vagy mint élet-halál
küzdelem kiontott vértócsája.
