Frenák-táncok
a Millenárison

Benedek
@ Mozaik
2006. május 28

„Frenák Pál mindig lenyűgözi
a közönségét, akit egy különleges,
érzelemdús és káprázatos
környezetbe varázsol, ahol a szónak minden
értelmében csodálatos táncosok veszik
körül” – írja a kiváló
koreográfusról és táncosról a Le
Figaro. Ma este 19 órakor együtt látható –
először Magyarországon – a Millenáris
Teátrumban a Fiúk (Les hommes cachés) és
a Csajok (Credo hysterica); két játék Frenák
Pál trilógiájából. Frenák
1989-ben alapította társulatát, a Compagnie Pal
Frenakot Párizsban, de nem fordított hátat a
magyar táncművészetnek. 1990 óta
rendszeresen hazajárt, az akkor Magyarországon még
kevéssé ismert kortárs tánccal kurzusokon
ismertette meg a magyar táncosokat. Ősbemutatóit
Budapesten tartotta (1990 – Titkos lelkek, 1991 – Tér,
1993 – Gördeszkák, 1996 – Sainte Rita, 1998 –
Vadücok) és a fiatal magyar tehetségeket hívott
Párizsba, hogy együttesével dolgozzanak. A
Compagnie Pal Frenak 1993 és 1998 között turnézott
többelkö közt Franciaországban, Romániában,
a balti államokban, Oroszországban és Izraelben.
2002-ben szakmai munkájának elismeréseképpen
a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának
Harangozó Gyula-díját vehette át.

Csajok-nők
a színpadon; archék a realitásban és az
irrealitásban. Az előadás felmutatja, hogyan
feszül egymásnak a tudat és a tudattalan, és
ami fellazít, gazdagít és összezavar: az
álom – a tudattalan öntörvényű,
szabályozhatatlan, magának újra meg újra
utat találó, mindig igazmondó, sjaátos
megnyilvánulása. Fiúk – három kötél
az ég felé; három férfi és még
egy: az egység. Az előadás Frenák Pál
nemek szerepét, a nemek viszonyrendszerét vizsgáló
trilógiájának első része. Túl
azon, hogy megmutatja a férfiszépséget –
vajon miért beszélünk olyan ritkán úgy
a férfi test esztétikájáról,
ahogyan a nőiéről – a Fiúk speciális
térhasználata fontos kifejezőeszközként
is szolgál. Rámutat az alkotói szándékra,
ami szerint az előadás mélyrepülés a
tudattalanban, kutatás az ösztönökben,
amelyekből személyiségünk is táplálkozik.