Frenák Pál koreográfus eredetkeresése
Farkas Tímea @ Magyar Nemzet
2000. december 15
A japán buto művészettől a mély önmmegismerésig
Utoljára láthatják Frenák Pál és társulata Tricks and Tracks című táncprodukcióját azok, akik a következő napokban (péntektől hétfőig) ellátogatnak a Trafóba.
A Párizsban élő magyar származású művész süketnéma szülők gyermekeként állami gyerekintézetekben nevelkedett. Eddigi koreográfiáiban is indíttatásának erős lenyomatai lelhetők fel. A nonverbális kommunikáció a Tricks and Trackstől eltérően narratív darabok színre állítására ösztönözte. Frenák az ember eredendő, tudat alatt rejtőző világát kutatva jutott el a japán butoh művészetéig, amelynek elemeit óhatatlanul beleszőtte lelkeket boncoló alkotásába. „A Tricks and Tracks az extázisig felpörgetett darab, de a spirálrendszerű mozgásanyag akkor hozza felszínre a butoh elemeket, amikor már látszólag nem történik semmi - fogalmazott Frenák Pál. - A minimális megjelenítés célja a maximális feszültség megteremtése, a primitív népeket jellemző transzállapot létrehozása.”
A koreográfus munkásságát az állandó keresés jellemzi. Japánban töltött időszaka alatt a végletekig modernizált világ ősi hagyományokkal való együtt létezése keltette fel érdeklődését. „A kötetlen szövésű táncképek sorozatából álló előadás a mélyebb önmegismerésre is lehetőséget ad. Nemcsak a butoh kristálytiszta mozgásvilága, hanem a darab szabad, improvizatív jellege is hozzásegített, hogy a narratív táncprodukcióktól elszakadva az egyén belső történéseit figyeljem, az egyén egyénhez való viszonyát, a különböző, de ősi, vagyis mindannyiunkat jellemző létezések egymásra hatását fogalmazzam meg.”
Az ember ősi állapota a meztelenség. Ez indokolja azt, hogy a Compagnie Frenák Pál majd mindegyik darabjában jelen van - miként azt az alkotó állítja, nem erotikus célzattal -, maga valójában a pucér test. „A nyersanyaghoz akarok visszanyúlni, az ősi létezéshez, a természetes mozgásrendszerek összekötése a célom. Alkotótársaimmal jobbára közösen dolgozzuk ki a mozgást, előtte azonban konkrét anyagot adok a számukra. Ebből a táncosnak azt kell kivennie, amellyel a mondanivalót képes kifejezni. Az idő múlásával azonban mindannyian tapasztalatokkal gyarapodunk, tehát szinte elképzelhetetlen, hogy a keretében egyébként változatlan darab estéről estére reprodukálja magát minden részletében.”
A társulati alkotómunkáról így vall az együttesvezető: elsősorban nem az a fontos, hogy technikailag mennyire kvalifikált a táncos, hanem az: teste és szelleme eggyé tud-e válni. A táncosnak olyan mozgáskultúrával kell rendelkeznie, hogy képes legyen természetes mozgásrendszereket létrehozni.
