Sisso @ Magyar Narancs
2015.05.14.
A Birdie című
legújabb előadása feltárja, hogy az ember
mégis madár. Ön- és közveszélyes
fajta. Képzelete szárnyalni, tudata beszűkülni
képes, teste emlékező anyag, van, hogy mozdulatai
egészen valószerűtlenek.
Frenák Pál
koreográfus tizenhat éve ugyanarról beszél:
őrület és normalitás viszonyáról,
szabadságról és bezártságról,
a test és a szellem korlátairól és
gátlástalanságáról. Most William
Wharton regényéből (Madárka),
illetve az abból készült Alan Parker-filmből,
valamint egy Velence melletti szigeten található,
elmegyógyintézetből szállodává
átalakított hotelből indul el. Nem történetet
mesél, de a rá jellemző egyszerű tér,
a mozdulatsorok és a zene mégis létrehoz egy
történetet, például a sajátját,
benne gyerekkorának zárt intézetekben töltött
évei, a tükör, a felszabadító mozgás,
az épített keretek, a ház, az udvar, a padlás.
Szellemi, pszichés, társadalmi és fizikai
korlátok.
A színpadon a
stilizált és forogni képes fémszerkezet
ketrecre, illetve tetőtérre hasonlít. A táncosok
a csúszós, merev, csillogó alakzatokon mozognak
fekete és fehér jelmezeikben. A tér minden
irányában képesek táncolni, mint megannyi
pókember. Erősek, szépek és nemzetköziek,
mint mindig. Az újoncok: Simon Renáta, Maurer Milán
és a kubai Yosmell Calderón Mejías mintha mindig
ezt csinálta volna. Ez Frenák „fertőzésének”
lényege, ez a stílus, amely elegáns és
megnyerő, miközben groteszk jelenetek zökkentik ki a
nézőt. Amúgy fémesen tökéletes
az egész, „nem sírom el magam” a végén,
és pont ezért vonok meg fél csillagot.
Forrás:
http://m.magyarnarancs.hu/szinhaz2/frenak-pal-tarsulat-birdie-94963