Több önbecsülés kellene

Hamvay Péter @ Népszava
2010. 12. 17.

Egy valóságos road-movie látható a Trafó Kortárs Művészetek Házában vasárnapig. Frenák Pál legújabb koreográfiája, a k.Rush a színpadon álló Cadillac segítségével a húszas évektől a hetvenes évekig röpíti a nézőt. A koreográfus szerint a darab üzenete, hogy képesek vagyunk egymás mellett élni. Frenák Pál arról is beszélt, hogy saját megmaradásunk érdekében le kell győzni a szélsőséges, kirekesztő erőket.

Legújabb darabját, a k.Rusht Pécsett mutatták be a Pécs2010 projekt programjaként. Mit tapasztalt Európa Kulturális Fővárosában?

FP: A számos külföldi fellépés és turné miatt sajnos kevés programot tudtam megnézni. Pécs nagyszerű és hangulatos város, nagyon örültem a lehetőségnek, hogy mi is részt vehettünk a Pécs2010 projektben. Bár a felkészülési körülmények nem mindig voltak teljesen megfelelőek.

Az előző kormánnyal is sokat harcolt a függetlenek érdekében, ám úgy tűnik, a jelenlegi koalíciónál újabb küzdelmekre kell számítani.

FP: Ne szaladjunk annyira előre. Tavasszal derül ki, hogy kell-e küzdeni, akkor tudjuk meg, mennyi pénzt kapnak a függetlenek. Remélem, megkapjuk a törvény garantálta 8 százalékot. Közben igyekszem meggyőzni a jelenlegi kulturális kormányzatot, hogy a több éve hazai és nemzetközi sikereket elérő társulatok minimum 3-5 évre tervezhessenek előre és ne kelljen minden évben egy kuratórium előtt bizonyítaniuk, hogy méltók a támogatásra vagy sem. A külföldi fesztiválok és fellépések miatt az ilyen társulatoknak több évre előre kell látniuk, és tudniuk kell, hogy megvan-e hozzá az anyagi fedezet, hogy képesek fenntartani a társulatot. Emellett évek óta hangoztatom azt is, hogy szükség lenne táncközpontokra, befogadó színházakra, de nem csak Budapesten, hanem országszerte. Olyan helyekre, ahol a fi atal koreográfusok dolgozhatnak és kipróbálhatják magukat. Rengeteg pénzt és energiát lehetne ezzel megspórolni, mert nem kényszerülnének együttes alapításra a még kiforratlan csoportok.

Gondolja, hogy a jelenlegi klíma alkalmas most erre? Alföldi Róbert rendezéseit a parlamentben ócsárolják azok, akik nem is látták az előadásokat, a színház előtt tüntetők buzizzák a rendezőt, kiutasítják Závada Pál drámáját a Művészetek Palotájából…

FP: Reméltem, hogy ezeken az indulatokon már túl vagyunk. És remélem, hogy ezt a hisztériát csak egy kisebb réteg gerjeszti. Jó volna, ha képesek lennénk egy élhető országot teremteni. Mi lehet ennek a módja? Nagyobb önbecsülésre lenne szükségünk. A világ, de még Európa számára is sajnos csak egy kis pont vagyunk, és azok is maradunk, ha nem becsüljük meg önmagunkat és nem küzdünk meg ezekkel az erőkkel.

Miről szól a legújabb bemutatója?

FP: Kapcsolódik ahhoz is, amiről most beszéltünk. Szeretném megmutatni, hogy képesek vagyunk egymás mellett élni. A darab egy olyan roadmovie, amelyben több generáció van jelen, a húszévestől a hetvenévesig, de akik mégis képesek a jelenben megélni önmagukat.

Honnan, milyen forrásokból táplálkozik a koreográfia?

FP: Főleg filmekből, a húszas évektől a hatvanas évekig számos műfaj idéződik meg, természetesen nem szigorú kronológiában. Különösen David Lynch munkái voltak nagy hatással rám, de emellett olyan szereplők is megidéződnek egyegy mozdulatban, mint Isadora Duncan, Jim Morrison, Marilyn Monroe, Paul Newman vagy Janis Joplin.

Felismerhetőek lesznek?

FP: Nem hiszem. A próbafolyamat legelején még konkrétan jelentek meg, de mostanra szublimálódott a személyük, ahogy a filmek is. Ráadásul a táncosok által eljátszott jeleneteket tovább árnyalják vagy éppen ellenpontozzák a videón látottak. A valóság tehát állandóan keveredik az illúzióval.

Legutóbbi munkája, a Seven is egy utazás története, igaz, másféle…

FP: Ott az üldözöttek, az emigránsok reménytelen és nehéz utazásáról volt szó. Ha emlékszik, hatalmas gumibelsőket húztak maguk után, erejüket megfeszítve a szereplők. A mostani darabomban viszont az utazás, az úton levés éppen az ellenkezőjét jelenti: a szabadságot.

…melynek jelképe a rózsaszínű Cadillac, de hát ez az utazás nem merő giccs?

FP: Ezért nem rózsaszín, hanem fehér. Mindezen túl tovább árnyalja a gondolatot, hogy a második világháború elől menekülők képe is feltűnik.

Sőt az atombomba képével zárul a darab…

FP: Ám a nézőnek kell eldönteni, hogy melyik valóságszinten történik a tragédia. Nem biztos, hogy egy már megtörtént esetről van szó, inkább arra figyelmeztet, hogy merre megyünk, milyen veszélyek fenyegetnek, s el tudjuk-e kerülni azokat.