Pescat
@ Exit
2009.
11. szám
Tízéves
Frenák Pál Társulata, az egyik legnagyhatásúbb
hazai moderntánc-formáció. Nagyhatásút
mondok, s nem csupán művészi értelemben: a
francia-magyar koreográfus nemzetközi társulatat –
melyben napjaink jeles táncművészeinek tekintélyes
része megfordult vendégként, társulati
tagként – igen jelentős, rohamos tempóban
gyarapodó törzsközönséget gyűjtött
maga köré. Napjainkra bemutatóik széles
tömegeket vonzanak, s olyan közegekben is kiemelkedő
figyelmet váltanak ki, melyekben a táncművészet
kifejezés semmiféle jelentéssel sem bírt
korábban. Frenák alkotóként,
közszereplőként is jócskán formált
tudatunkon: ajtókat tárt szélesre, idejét
kerítette az őszinteségnek, tükröt
tartva az egyén és a társadalmi csoportok elé.
A társulat – melyről jubileumán Péter
Márta tánctörténész tollából
igényes kötet is megjelenik – fontos része
lett a kortárs hazai kultúrának, miközben
nemzetközi ismertsége is minde jelentősebbé
lett.
A
jubileumi évben Frenák saját, távoli
múltjába pillantott, hogy onnan merítsen ihletet
új koreográfiájához. A Seven –
eredetét tekintve – a társulat kultuszdarabjához,
a Gördeszkákhoz köthető.
A
felnőtt individuum drámáit, a nemi érést
követő, elkerülhetetlen viharok tematikáját
a háttérbe szorítva, „a magányos
egyén és a csoport belső, pulzáló
állapotai, a társas lét felbomlásának
és újjáépülésének
dinamikája foglalkoztatja” – olvashatjuk a
színlapon. A látványos szcenikai elemeket,
bravúros táncosi teljesítményt ígérő
produkció az emberi viselkedés, az etológia
legősibb sémáit és játékszabályait
vizsgálja: „az átalakulás, az átmenet
érdekli, az a határvonal, amely a letisztult formák
és kész identitások között húzódik.
A kételyekkel terhes köztes állapot, amelyben csak
pillanatokra mutatkozhat meg bármi is egyértelműen
és vitathatatlanul.” A menekülés, a
szabadságvágy, a függetleneségre törekvő
egyén képeit mutató Seven különleges
terével, elasztikus formáival, robbanékony,
szenvedélyes koreográfiai művet keretez. A játék
egyik különlegességét pedig az a tényadja,
hogy előadói közt – hosszú évek
után – maga a koreográfus is színre lép
régi és új táncosai, Fekete zoltán,
Holoda Péter, Jantner Emese, Kolozsi Viktória, Major
László és Nelson Reguera partnereként.
