Őrület
vagy szabadság? – debütál a Birdie

Végh Nóra @ kultura.hu

2015.04.10

„Nagyon büszke vagyok arra, amikor azt hallom - és
sokszor hallom - hogy egy Frenák-táncos bármikor
felismerhető. Hatalmas technikai tudás és erős
színpadi jelenlét jellemzi mindegyiküket és
a képesség, hogy kilépjenek a komfortzónájukból,
merjék megtapasztalni saját fizikai és lelki
határaikat." – meséli Frenák Pál
táncosairól Juhász Dóra, a társulat
művészeti menedzsere, aki vadonatúj, a Művészetek
Palotájában április 17-én premierre
kerülő Birdie című produkciójukról
is árult el érdekességeket.

A Birdie egy amerikai filmdráma inspirációja
útján született. Milyen párhuzamot
vonhatunk le a két történet között?

JD: A William Wharton amerikai íróregénye
alapján készült Birdy című
filmdráma fontos inspirációs forrásként
szolgált Frenák Pál számára,
akárcsak a San Clemente című dokumentumfilm, amely
egy már nem létező, olaszországi
elmegyógyintézet mindennapjait mutatja be. San Clemente
egy elkülönített kis sziget Velence mellett, amely
hajdan elmegyógyintézetként funkcionált,
ma pedig hotelként működik, ahol egyébként
Frenák Pál maga is járt. A helynek az volt az
érdekessége, hogy az ott lakókat hagyták
a maguk természetességében létezni. Úgy
éltek azon a szigeten, és abban az épületben,
mintha otthon lennének, közben mindenkinek ott volt a
saját kis őrült világa, bizarr mikroklímája,
amiben létezett. A dokumentumfilm felkavaróan és
pontosan mutatja meg ezt a - bármit is jelentsen -
"normalitáson" túli önazonosságot.
Ugyanakkor bár megvannak az említett filmes, irodalmi
referenciák, a Birdie esetében mégsem
azok adaptációjáról van szó, ahogy
a Frenák-darabok esetében sosem. Ez egy sokkal
nyitottabb forma, egy olyan kreáció, amely különböző
inspirációs forrásokból táplálkozik
és a táncosokkal mély és szoros
együttműködésben születik. A repülés
motívuma egyébként is nagyon fontos Frenák
Pálnak, és ez a gyerekkori emlékeihez köthető.
A koreográfus siket szülők gyermeke - a jelnyelv
volt az első nyelv, amit elsajátított - ám
a ’60-as évek Magyarországában nem volt
könnyű helyzetben egy sokgyermekes, siket édesanya,
így Pál kisfiúként intézetbe
került Balatonlellére. Ez a néhány év,
amit ott töltött, gyermekkorának meghatározó
tapasztalatai közé tartozik, talán érthető,
hogy a bezártság és a szabadság kérdése
nem véletlenül fontos számára.

Tehát akkor a szabadság fogalma már akkor is
foglalkoztatta.

JD: Az intézet udvarán nagyon sokat nézte a
madarakat, bevésődött az, ahogyan elképzelte,
hogy kirepülhetne onnan. Ez egy személyes szál,
egy rendkívül személyes élmény,
ugyanakkor az előadás semmiképp sem
autobiografikus, Frenák Pál sokszor, sok helyen vallott
erről: ő már nem magáról akar beszélni
a színpadon, fontosabb számára a személyes
érintettségen keresztül érzékenyen
megláttatni valami általánosat, valamit, amivel
mindenki képes azonosulni. Talán a szabadság
kérdése a legfontosabb a darabban, és nem is a
konkrét szabadságé, inkább arról
van szó, hogyan teremtünk magunk köré
különböző élhető és élhetetlen
struktúrákat, rendszereket - szabályokból,
korlátokból, nyitott és zárt kalitkákat.
Olykor megrázó rájönni, hogy voltaképp
mi döntjük el, hogy milyen életet szeretnénk
élni és mi a "normalitás" számunkra,
nem pedig a társadalom, a politikai helyzet vagy a szociális
státusz, miközben mindez mégis definiál
minket. Ez az, amit a Birdy című filmben
is látsz, és ami a dokumentumfilmben is megjelenik:
valaki - menekülésképp vagy a boldogságát
keresve - úgy dönt, ő egy madár. Így
él. Ez van. Ez Frenák Pál számára
nagyon erős kép, erős metafora. Te alakítod
ki a világot magad körül... és ha ebben jól
érzed magad, ha az a te valóságod, amiben jól
működsz, akkor tulajdonképpen ki az, aki
megítélheti, hogy ez őrület-e, vagy inkább
végtelen szabadság? Persze a Birdie nem
akar erre kategorikus válaszokat adni, itt sokkal erősebb
a kérdésfelvető attitűd, azt vizsgáljuk,
hogyan is viszonyulunk a szabadsághoz, a fizikai, a mentális
szabadsághoz vagy a fantázia szabadságához.
Nagyon szépen és tudatosan dolgozik ezzel a koreográfus
és társulat. A kortárs tánc egy absztrakt
műfaj, asszociatív rendszer - a madárság és
a madárlét különböző variációin
át valami nagyon is emberihez kerülnek-kerülünk
egyre és egyre közelebb.

A díszlet szempontjából milyen
különlegességeket terveztek?

JD: Frenák Pál előadásaiban mindig nagyon
fontos a díszlet, ami rendszerint valamilyen rendkívül
letisztult, absztrakt, ugyanakkor instabil, különleges
struktúra: függesztett kötélrendszer, döntött
színpad, felfújható plasztikmedence vagy épp
egy óriás háló. A koreográfus
ezzel olyan térbe és szituációba
kényszeríti a táncosokat, amely - szó
szerint - kibillenti őket a megszokás, a rutin
egyensúlyából. Ahhoz, hogy képesek
legyenek mozdulni ezekben a különleges terekben, meg kell
válniuk a berögzült formáktól, újra
kell értelmezniük önmagukat a térben. Ez most
is így lesz, hiszen izgalmas, egyedülálló
dologgal készülünk, Lakos Dániellel és
csapatával, a Tervhivatal építészeivel
dolgozunk együtt és a közös munka során
a tervezőcsoport design díjas 3D logikai játéka,
a Logifaces szolgált inspirációul. Amikor
megláttuk a csodaszép aszimmetrikus kis betongúláikat,
azonnal megragadott bennünket a játékossága
és variálhatósága. Ez tökéletesen
illik ahhoz, amit gondolunk a szabadságról, arról,
hogy játékosan és mégis komolyan újra-és
újraépíthetjük, újrarendezhetjük
a rendelkezésünkre álló információt
és teret. Így a Birdie díszleteként
ezeket az asszimetrikus elemeket "növesztettük meg"
2,5 méter magasra - a Logifaces mint struktúra és
forma maradt, csak nem tömör felületek, hanem légies,
hatalmas alumínium csőrendszer formájában
született újjá. Mivel a Művészetek
Palotájában lesz a bemutató, helye és
tere van a grandiózus megoldásoknak, elképesztően
szép lesz.

Külföldi művészek is részt vesznek a
produkcióban?

JD: Alapvetően egy magyar-francia társulatról van
szó, az pedig külön öröm és
büszkeség, hogy több magyar táncos külföldről
érkezett haza a produkció kedvéért, Mauer
Milán például Németországban
dolgozott korábban, Simon Renáta Svédországban,
Yosmell Calderón Mejías a kubai balett szólistája,
aki kifejezetten a Frenák Pál Társulattal való
együttműködés miatt jött Európába.
Kubai kötődésünk egyébként is
van, hiszen Nelson Reguera közel 10 éve a társulat
emblematikus táncosa. Zseniális képzettségű
és teherbírású táncosokkal
dolgozunk együtt: van, aki a modern balett világából
jött, van, aki kortárs technikákat tanult,
mindannyian lenyűgözőek. Amikor új emberek
lépnek be a társulatba - most ugye három új
táncos csatlakozott a csapathoz - izgalmas látni azt a
folyamatot, ahogy Frenák Pál képes kizökkenteni,
formálni, megnyitni őket. Szuggesztív,
kérlelhetetlenül őszinte társulatvezető,
aki ugyanakkor minden pillanatban, minden idegszálával
figyel a táncosaira és abszolút belőlük
építkezik, a személyiségükből
dolgozik.

Pedig a profikat nyilván nehéz formálni,
alakítani, irányítani.

JD: Igen, mivel nyilván mindenki hozza a saját kis
eszköztárát, tapasztalatait, egóját,
rutinját. Ez így is van rendben. Ugyanakkor nagyon
büszke vagyok arra, amikor azt hallom - és sokszor hallom
- hogy egy Frenák-táncos bármikor felismerhető.
Hatalmas technikai tudás és erős színpadi
jelenlét jellemzi mindegyiküket és a képesség,
hogy kilépjenek a komfortzónájukból,
merjék megtapasztalni saját fizikai és lelki
határaikat.

Hogyan zajlanak a próbák?

Hét hete nagyon intenzíven, napi minimum 6-8 órát
próbálnak a Művészetek Palotájában.
Mivel a díszlet is fontos része az előadásnak,
ezért az óriási fémszerkezetek már
a kezdetek óta ott állnak a próbateremben.
Frenák Pál egyébként - és ez talán
érdekes és meglepő lehet az olvasóknak -
nem zenére koreografál, ez nem csak most van így,
mindig is így dolgozott. Úgy véli, a táncosoknak
kell, hogy legyen egy belső ritmusa és tudása a
koreográfáról, így csendben próbál,
hogy ne a zenétől függjön a táncosok
lendülete, energiája, dinamikája, hanem magukból,
belső ritmusukból építkezzenek. Általában
csak a legvégén, az utolsó két hétben
érkezik meg a zenei anyag, a zeneszerzőnk most a
szemtelenül fiatal és tehetséges berlini kortárs
komponista, Norman Levy, aki elektroakusztikus és klasszikus
zenei betéteket használ, valamint egy csellista is
feltűnik majd a színpadon.

A premier után hol találkozhatunk még az
előadással és a társulattal?

A bemutató 17-én lesz, majd játsszuk 18-án
is, ha minden igaz már mindkét előadás
teltházas. Június 2-én lesz a következő
alkalom, amikor a Birdie-t ismét láthatja a
közönség, természetesen akkor is a Művészetek
Palotájában, a Nemzeti Táncszínház
szervezésében. Közben április 29-én
az InTimE című előadással az
Átrium Film-Színházban ünnepeljük a
Tánc Világnapját. Május elején
a Fiúk című produkcióval
turnézunk Németországban, majd 21-22-én
a Tricks and Tracks 2. című előadás
látható a Trafóban és vendégei
leszünk a veszprémi és a győri
táncfesztiválnak. Intenzív, sűrű
időszak jön, de ennek nagyon örülünk.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Juhász Dóra pályáját
színikritikusként, táncszakíróként
kezdte, hat éven át dolgozott a Trafó Kortárs
Művészetek Házában, 2012 óta a
Frenák Pál Társulat művészeti
menedzsere. 2013-2015 között a washingtoni Kennedy Center
for the Performing Arts és a kulturális
menedzserek-vezetők képzésével foglalkozó
DeVos Institute of Arts Management Nemzetközi Fellowship
Programjának egyetlen magyar résztvevője, 2015-ben
az ISPA - International Society for the Performing Arts ösztöndíjasa,
a WERK Akadémia művészeti menedzser képzésének
egyik tanára.

-

Forrás: http://www.kultura.hu/orulet-szabadsag-debutal