Frenák
Pál: "Minden az energiáról szól, ami
pedig a libidóból táplálkozik"

Fidelio
2013.05.27.

Hosszú idő
után ismét hazatalált a Frenák Pál
Társulat mérföldkőnek számító
darabja, az InTimE. A Trafóban 2008 decemberében
bemutatott táncmű az évek során bejárta
fél Európát, meghódítva többek
között a francia, belga, olasz, lengyel és dán
közönséget is. Az emberi kapcsolatok sokrétegűségét
boncolgató előadásra június 6-án az
Átrium Film-Színházban ülhet be a közönség.
INTERJÚ

- Gondolnád,
hogy lassan négy éve, hogy ilyen ráérősen
beszélgettünk? Akkor éppen a Seven bemutatójára
készültetek, és hihetetlenül impulzívan
meséltél a darab világáról. Látva
az azóta elkészült munkáidat, úgy
érzem, semmit sem változtál. Továbbra is
az a nyughatatlan alkotó vagy, aki a felmerülő
kérdésekre kérdésekkel válaszol...

FP: Valószínűleg
ez azért van így, mert tetszik, nem tetszik, a jelenben
élek. Nem az a fajta koreográfus vagyok, aki még
mindig abból próbál újra meg újra
megvalósulni, amit harminc éve csinált. A
munkáimban mindig arról beszélek, ami engem itt
és most érdekel. Az új darabjaim - beleértve
az áprilisban bemutatott x&y című koreográfiát
- nagyon erősen reflektálnak azokra az alapvető
emberi összetevőkre - lelki, szellemi, fizikai, zsigeri
tartalmak -, amelyek engem a hétköznapokban is
foglalkoztatnak. A munkáimban tehát olyan
alapkérdéseket érintek, amelyek az emberi
létezés kardinális pontjait feszegetik. Az évek
során az újabb és újabb előadásaimban
azt a kaotikus helyzetet próbáltam megfogalmazni, ami
maga az élet, és amiben én magam is benne
kavarodom. Tudod, sokszor arra gondolok, hogy olyan vagyok, mint egy
dugó, ami a tengeren hánykolódik. S bár
az elég nagy baj, hogy ott hányódom, abban az
esetben nem süllyedek el, ha azt teszem, ami a legbensőmből
fakad. Aki ismeri a munkáimat, tudja, hogy azokban mindig volt
valami nem oda nem illően „revolúcionális"
hatás. Egyrészt a darabok organikus és lüktető
mozgásvilágnak köszönhetően, másrészt
ezek a koreográfiák a megélt valóságon
keresztül kialakult spontán - lelki, szellemi, erotikus -
projekciók megvalósulásai. Ha elkezdenék
olyan előadásokat készíteni, amelyek csak
egy-egy aktuális problémára adnának
lehetséges válaszokat, az már valószínűleg
nem az én táncnyelvem lenne. Szerintem ugyanis minden
az energiáról szól, ami pedig a jelenlétből,
a figyelemből, a libidóból táplálkozik.

- Korábban
azt mondtad nekem, hogy ha úgy érzed, valamit
befejeztél, attól megijedsz. Ez még mindig így
van, hogy a darabjaidat időről-időre átgondolod,
újraértelmezed?

FP: Az ember
megalkot egy darabot, amire aztán rárakódnak a
pluszok, de közben jelen időben lép interakcióba
a közönséggel. Nagyon érdekes, mert sokan azt
mondták az x&y kapcsán, hogy nem vagyok hű
önmagamhoz, mert ez az előadás nem olyan pulzáló,
mint az InTimE. Erre csak azt tudtam nekik válaszolni, hogy de
könyörgöm, nem is arról szól! Az új
darab esetében volt egy kézzelfogható tematika:
Ádám és Éva. Ebből indultam ki, ami
egyébként elég banális lenne, hogyha csak
így lecsupaszítva kezelné az ember. Engem
viszont az izgatott, hogy ebben a lehetetlen mai korban ez a nő
és ez a férfi hogyan képes rezonálni
egymásra. Ez egy picit futurista projekt, ahol nem tudni, hogy
Ádám és Éva isten teremtményei
vagy emberi bőrbe bújt robotlények. Szóval
nem is nagyon értem, hogy miért érezheti úgy
bárki is, hogy eltávolodtam volna önmagamtól
ennél a darabnál, miközben én pont az
ellenkezőjét élem meg. Olyan lényegi
kérdésekben tudtam elmélyülni ebben a
műben, ami már nagyon hosszú ideje kikívánkozott
belőlem, de csak most tudott így megszólalni. Az
InTimE esetében pedig annak idején szintén
megvolt a feszítő kiindulópont, ami inspirált,
majd a próbák során, ahogy az sokszor előfordul
nálam, elvesztem a történetben, az alapmotívum
átértelmeződött, s valami új
fogalmazódott meg a végére.

- S hogy ne
csak rébuszokban beszéljünk az InTimE-ról:
ez az előadás az emberi viszonyok sűrűségét,
sokszólamúságát jeleníti meg a
tánc nyelvén. Mi volt az eredeti kérdés,
ami ennél a darabnál feszített?

FP: Az InTimE-ban
az emberi kapcsolatok rétegzettsége, sokszínűsége,
bonyolultsága volt a kiindulópont, a hasonlóság,
a másság kérdése, a találkozások
minőségé, amikor nő-nővel,
férfi-férfival lép kapcsolatba. A darab azokat a
lehetőséget, organikus rendszereket próbálja
kiélezni, amelyek a hiperenergikus testek „csapódásából"
létrejöhetnek. Ennél a táncműnél
az foglalkoztatott, hogy ezek a férfiak és nők
hogyan hatnak egymásra, és mi történik
akkor, ha bekapcsolódik egy harmadik fél. Amikor a
három test fuzionál, már nem tudod, hogy melyik
a férfi, melyik a nő, egyáltalán mi van?!
Hidd el, hogy sokszor én is csak egy nagy kompozíciót
látok, egy hatalmas polipot, ami ebben az egységben
megalkotódik.

- Azt mondod,
hogy a jelenben élsz, ahol egymásra rakódnak az
impulzusok. Eszembe jutott, hogy az x&y-ban van egy szólód,
ami egyfajta hálót, kapaszkodót ad ennek az
emberpárnak, az InTimE vörös kanapéja pedig
szintén egyfajta menedék, kezdő- és
végpont. Ilyen értelemben az Ádám-Éva
történet egyfajta letisztult folytatása az intim
viszonyoknak, vagy erre az a válaszod, hogy fenéket az?

FP:Nem,
nem, félig egyetértünk. Az InTimE-ban, ha úgy
vesszük, frontálisan ütköztetjük az
embereket, ezért abban a darabban a kanapét mint egy
akadályt helyeztem oda. Ugyanakkor ez a hétköznapi
bútor persze nemcsak fal, hanem egy icipici elhagyott kis
intim sziget a nagy semmiben, ahova a szereplők valahogy
megérkeznek. A gyökeres különbség az,
hogy míg az InTimE-ban több ember kapcsolatrendszerét
boncolgatjuk, az x&y-ban csak a férfi-nő reláció
bomlik ki. Persze az számít igazán, amit a
közönség lát bele a történeteinkbe.
Globálisabbá és átfogóbbá
válik ugyanis a mondanivaló azáltal, hogy az
alkotó személyisége beleolvad a létrehozott
mű teremtett világába. Azt érzem, hogy ezek
a táncművek lényegi dolgokról beszélnek,
amit bárhol bárki megérthet és szabadon
értelmezhet.

Forrás:
https://fidelio.hu/tanc/frenak-pal-minden-az-energiarol-szol-ami-pedig-a-libidobol-taplalkozik-50908.html