Maszkban
a pályán

Bóta
Gábor @ Magyar Hírlap
2007. 11. 12.

Frenák
Pál az INSTINCT – Soha vagy... című
produkcióban, a Trafóban, maszkot adott a férfi
táncosokra. Ezzel elvette tőlük a mimika erejét,
és még inkább hangsúlyozta, középpontba
állította a testüket, az állatias voltuka,
az ösztöneiket. Mondják, hogy a lélek
tükröződik az arcon, és ebből a tükörből
mindössze a maszkból kivillanó, így még
erőteljesebbé váló szemek maradtak. Ezek
messzire sugároznak, fókuszként vonják
magukra a figyelmet. Néha szintén csak az állatias
ösztönök tükröződései, máskor
megjelenik bennük az emberség, és gyakran fájó
kontrasztba kerül a test mindent elsöprő hevületével.
Mindehhez a fehér maszkokat is tervező Majoros Gyula egy
gördeszkások által használt kifutópalánkhoz
hasonlatos körrendszernek a felét készítette
el, ami betölti a színpadot, és egyetlen
díszletelemként szolgál. Ha nem félkör
lenne, hanem bezáródna, még az óvó
anyaméhre is emlékeztetne, így azonban
kiszolgáltatottságot is kifejez, szinte el lehet benne
veszni, a tetejéről a mélybe lehet zuhanni.
Kéksége rideg is, de az ég színére
is emlékeztet, szinte változik az árnyalata
aszerint, hogy éppen mi történik a színpadon.
Ahogy pedig a táncosok feje mozdul, úgy fejez ki
különböző hangulatot a maszkjuk. Így van
ez a bábok esetében is, hiába nincs mimikájuk,
kifejezővé válhat az arcuk. Frenákot régóta
foglalkoztatja a báb, a holt anyag emberré válása,
illetve az ember tárgyiasulása, lényegében
erről szólt a Milan című produkció,
amelyben a táncos egyenrangú partnerévé,
sőt testvérévé vált a báb.
Most a maszkban az emberek bábszerűek lesznek, de van egy
táncosnő is, Lisa Kostur, akin nincs maszk, így
teljes személyiségében, akár a szó
szoros, de átvitt értelemben is totálisan
lemeztelenedve van jelen. Ő áll a középpontban.
Ő a vágy tárgya. Ő indukálja az
ösztönök nekiszabadult működését.
És miközben tobzódnak ezek a gyakran riasztó
ösztönök, és általuk jóformán
hallhatóvá válnak belső hangok, a
gördeszkapályához hasonlatos díszleten a
Frenák Pál Társulat tagjai, Baranyai Balázs,
Nelson Reguera, Várnagy Kristóf, Zambrzycki Ádám
csúszkálnak, hempergőznek lefelé. Ez néha
vad, tábolyító tempóban történik,
máskor játékosan. Ráférne több
játékosság a produkcióra, általában
Frenáknak több a humora, az ötlete, most eléggé
egy alaphangulatban történik minden, és ez
monotonitással, sőt unalommal fenyeget, a szép,
míves mozzanatok mellett. Gondoljunk például a
Tricks&Tracks tébolyultan fantáziadús
figuráira, vagy a Káosz gyomroszájba vágó,
már-már élveboncolására, és
az ebből fakadó akasztófahumorra. Ezúttal
az INSTINCT – Soha, vagy... jóval kevésbé
ütős. Sok benne az emóció, de talán
kevesebb a széles körű asszociációkat
lehetővé tevő gondolat.