A
lélek vágya a nyugalomra – Frenák Pál
előadásáról

Sisso @ Magyar
Narancs
2014.04.07.

A Frenák
Pál Társulat idén 15 éves, és ezt
az első hazai sikerdarabja, a Tricks & Tracks
újragondolásával ünnepelte a régi és
az új nézők nagy örömére, az
egykori szenzáció színhelyén, a Trafóban.

Akik látták
az 1999-es előadást, azok tudják, hogy a keleti
kultúra letisztultságát és a nyugati
nagyvárosok kortárs őrületét egyszerre
megidéző, feszes tempójú darab meghaladta a
korát. Hisztérikus siker lett, sokkolta a kritikusokat,
beoltotta a szakmát és Frenák Pál
koreográfus magának is magasra tette ezzel a mércét.

Az előadás
újszerűen használta a teret, vertikálisan
is. Azóta lessük a zsinórpadlást, várva
az újabb táncakrobata felbukkanását
bukórepülésben a lámpák közül.
De említhetném a képzett táncosok zavarba
ejtő ösztönfesztiválját, a
meztelenséget, a testek egymáshoz és a
felülethez való csapódását, a
mindezek miatt erőszakosnak tűnő mozgást, vagy
éppen a konceptuális technozenét.

A Tricks &
Tracks 2. felépítése, szerkezete, dramaturgiája
teljesen hasonló az elődjéhez. Ugyanazok a szólók,
duók, szinkronok, animális lényeknek tűnő
táncosok, meg a divatbemutató kifutóját
karikírozó vad vonulások fel és alá
extrém ruhadarabokban, majd anélkül. A tér
ismét vakítóan fehér, a falakból
számos bejáró vezet a színpadra, mintha
egy kiállításon lennénk, úgy
jelennek meg a táncosok a keretekben. Ezeken a fehér
felületeken hagynak nyomot a testek, meg egymáson is a
becsapódási sebességtől és a
folyékony anyagoktól függően.

A nagyvárosi
lét és a lélek nyugalom utáni vágya,
a zsivaj és a letisztult jelek csendje közötti
feszültségről, a tudattalanról és
szuperegóról, a felvett és letett szerepek
jelentőségéről viszont aktuálisabb,
mint valaha. Valamint elképesztő, hogy a kortárs
táncban még mindig meglepetés az organikus
frenáki technika meg az ütköző-kapaszkodó
kontakt.

A koreográfus
ugyanúgy megjelenik a darab egy pontján fehérre
festve, mint egy japán butohtáncos, és nem
mozdul ki ebből a pozícióból, hiába
dübörög körötte tovább a világ.
Süketnéma gesztusait dekorációvá
formálja az előadás amúgy is túlburjánzó
szövetén. Csak tíz év múlva is
minimum ez a dal legyen, fohászkodhat magában a néző,
ahogy ezt a kegyetlenül provokatívra sikerült
második előadást nézi, amelyben a
Frenák-táncosok több generációja
vonul fel. Talán ettől van az, hogy a néző az
időérzékét is elveszíti a nagy
forgatagban, ahol elmosódnak az alakok. Csak a lüktetés
marad és ez a szégyenteljes, eltelt évtized, ami
véres lábbal kulloghat e tánc után.

Forrás :
https://magyarnarancs.hu/szinhaz2/frenak-tricks-tracks-89510/?orderdir=novekvo