Értelmetlen
ütközés és rohanás a semmibe

Makrai
Sonja @ Magyar Nemzet
2011. 01. 26.

Frenák
Pál k.Rush című koreográfiája újabb
önismétlő vallomás -
Ösztönmesék
és
lufipufogtatás

Érzések, pillanatok, ideológiák
villannak fel a k.Rushban. Nincs történet, csak egy
hófehér Cadillac, ütközések és
a céltalan rohanás. A cinema-koreográfiaként
aposztrofált előadásban mintha Cronenberg,
Lynch
egy-egy filmje villanna fel egy pillanatra, de nem történik
más, mint emberek ütköznek véletlenül
egymásba, majd továbbszáguldanak sivár
kis életük útján. Az eredeti verzióban
Lőrinc Katalin, Uhrik Dóra
és Lovas Pál
is szerepelt. A road-movie jellegű előadás első
változatában még - ahogy a szinopszisban
szerepelt - Isadora Duncan, Jim
Morrison, Marilyn Monroe, Paul Newman és
Janis Joplin másai találkoznak
egymással. De ez nem más, mint intellektuális
lufipufogtatás. Lényegtelen, hogy nevesítjük-e
ezeket az embereket vagy sem. Csak szép testű férfiak-nők
léteznek itt is, ahogy Frenák
más darabjaiban, akik ösztönmeséiket
táncolják el. Az egyetlen kontraszt Frenák
Pál saját maga, aki egy
rövid, de erőteljes jelenet erejéig jelenik meg a
színpadon. Egy magányos férfi a volán
mögött, aki a semmibe tart.

A
kapcsolat nélküli életpillanatok közös
pontja a színpad közepét uraló fehér
Cadillac mint a szabadság erőltetett jelképe,
amelyet - pótcselekvésként a jelenetváltások
között - szétszednek, elforgatnak, tologatnak. A
fétisként is létező autó generálja
a szabadság-szabadosság mentén megfogalmazott
történéseket. A k.Rush is a megszokott frenáki
témákat járja körül: féktelen
erotika, paranoia, perverzió, lelki megtépázottság,
a transzvesztita lét árnyoldala. De a fő
mozgatórugó persze a szexualitás: görcsös
rángatódzások, vég nélküli
vonaglások, egymásnak feszülő testek, buja
simogatások. A mozgásszekvenciákra jellemző
dinamizmus és lüktetés egy idő után
kiüresedik, kizárólag a gyors jelenetváltások
és Gilles Gauvin
elektroakusztikus zenéje sem tudja ébren tartani a
figyelmet.

A
színpadkép letisztult, egyszerű, de az összképben
nagy szerepe van Philippe Martini
videomunkáinak. A kiváló technikai képzettséggel
rendelkező táncosok - Marie-Julie
Debeaulieu, Holoda Péter, Jantner Emese, Major László,
Nelson Reguera, Símet Jessica -
a legtöbbet hozzák ki magukból, energikusak,
impulzívak. Mint mindig. Ám a lányok nem kapnak
elég mozgásteret, megnyilvánulásaikat
Frenák a vonaglás keretei közé szorítja.
A k.Rush a táncosok bravúros munkája ellenére
is jellegtelen előadás, amely nem bosszant fel, nem ad
katartikus élményt, a semmiből indul el és
a semmibe fut ki. Túlrágott történetek
sora. Frenák az önmaga építette falak
között toporog régóta, és úgy
tűnik, képtelen a megújulásra.