Bezárt
madarak szárnyalása
Borka Roland @ Új
Szó
Szabad, mint a
madár. Vagy mégsem? Korlátolt és mégis
légiesen könnyed szárnyalás egy
meghatározott, ugyanakkor dinamikusan változó
térben. Ezt a különös kapcsolatot, a bezártság
és a szabadság szimbiotikus elegyét tárja
a közönsége elé Frenák Pál
táncszínházi elemekkel is operáló
mozgásdizájnja, a Birdie. A művész
nemzetközi (kubai, francia és magyar) társulatával
egyik legszuggesztívebb táncelőadását
mutatta be a napokban a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a
Művészetek Palotájában.
Már a
nyitókép is erős: az egymásba illeszthető,
mozdítható elemek egy különleges ketrecet
alkotnak, egyfajta börtönt, amelyből aztán
könnyedén ki lehet lépni. A táncosok szinte
becsúsznak, kicsavart mozdulatokkal sorra belépnek a
korlátok közé, miközben kitörni vágynak.
A ketrec azonban megtart, nem enged, valami láthatatlan erő
mágnesként húz hozzá. Frenák
megszállottan érdeklődik a repülés
iránt, amivel a szabadságérzet képlékenységét
ábrázolja. Ezt az illékonyságot, ezt a
vágyálmokból ismert, ugyanakkor elemi erőt
mutatja be a hatvanperces előadás.
A fantázia és
a valóság valami kifordítottan eredeti és
konstruált egyveleget alkot a Birdie-ben, amely inkább
filmszerű, semmint színházi hatást kelt.
Fragmentáltságát az elborult elméjűeknél
látott mozgáskifejezés jellemzi: folyamatosan
ismétlődő egyen-mozdulatok. Frenák nem is
titkolja, William Wharton amerikai író 1978-as, Birdy
című regénye és Alan Parker abból
készült filmdrámája, valamint Raymond
Depardon San Clemente című dokumentumfilmje ihlette a
produkciót. Kalitkás őrültek háza.
Amit kiválóan érzékeltet a Lakos Dániel
tervei alapján Majoros András által megálmodott
díszlet. Az előadás hangkulisszája is
formabontó. Hangulatok hangdizájnba csomagolva. A
társulattal rendszeresen együttműködő
francia komponista, Fabrice Planquette elektroakusztikus zenei világa
ezúttal klasszikus zenei betétekkel egészül
ki, elsősorban Johann Sebastian Bach csellószvitjeire
építve, egy fiatal tehetség, Kertész
Endre élő játékával a színpadon.
A Frenák Pál Társulat emberfeletti teljesítményt
nyújtva gondolkodtat. Drámaian, magával ragadóan
és húsba vágóan őszinte
megnyilatkozásokkal. Pőrén, bekötött
szemekkel. Egyszerre vonz és taszít, elbűvöl
és idegesít, bátorít és lehangol.
Szabadságra vágyva. Hiszen mind madarak vagyunk.