Sajtó
Kritika
Tricks 2
Szabó G. László
Új Szó
HU

Abból
alkot, ami benne él


Szabó G. László
@ÚjSzó
2014. március 10.


Tizenöt
éves a Frenák Társulat. Jubileumuk alkalmából
tizenöt évvel ezelőtt bemutatott, a veszprémi
táncfesztiválon díjazott és Pozsonyba is
elhozott előadásuk, a Tricks&Tracks folytatása
készül új táncosok közreműködésével.


Flashbackről, vagyis visszatekintésről
beszél Frenák Pál a folytatás kapcsán,
átfolyatott szerepekről, korról és
generációs kérdésekről. A legendás,
korszakalkotó produkció alapgondolata semmit nem
veszített aktualitásából.

„Őszinte vallomásokat
deklarálunk most is – mondja a társulatvezető
koreográfus. – Megmutatjuk, kivel mi történt
az elmúlt másfél évtized alatt, ki kinek
a helyére akar beállni anélkül, hogy
kifúrná a másikat. Ez a természetes
kiválasztódás. A Jantner Emese által
megformált figura szeretne visszaállni a helyére,
de már nem tud. Nemzedékváltás zajlik.
Lesben állnak a többiek. Ahhoz, hogy újra
elfoglalhassa korábbi pozícióját, tudnia
kellene valami mást. De
tud-e vajon? És mit tud Marie-Julie, aki már a helyére
lépett? Emesének nimbusza van, története,
ezzel szembe kell néznie. Nem biztos persze, hogy Emesének
ugyanazt a pozíciót kellene visszaszereznie, amely
eredetileg az övé volt. Az 1999-es Tricks&Tracksban
bemutattunk egy prototípust. Hogy annyit érsz, amennyi
valóban vagy. Itt most másról szól a
történet. Hatalmasat változott a világ.
Ilyennek meg olyannak képzeljük magunkat. Holoda Péter
figurája maga a megtermékenyítő, az erős
hím. A második képben viszont önazonossági
zavarai vannak. Átveszi Emese szerepét, ami nagyon
komoly művészi teljesítményt igényel.
Lesz egy teljesen új szereplő, az ártatlan fiú,
a bohóc, aki nem meri megmutatni magát. Egy érett
nőnek azonban nincs szüksége bohócra. Ő
férfit akar. Domináns hímet. Hiába a
frontális találkozás, ez a kapcsolat nem fog
működni. Megélik viszont a nagy pillanatot. Az
egyszeri szerelmet.”

Ironikus, kegyetlen,
provokatív lesz a Tricks&Tracks 2 is. Az első rész
megszületésében nagy szerepet kapott az a négy
hónap, amelyet Frenák Pál Japánban
töltött a kortárs tánc, a nó, a butoh,
a kabuki, valamint a jelnyelv kapcsolatának kutatásával.
A folytatásban is megjelenik majd a japán kultúra
letisztultsága, áttetsző minimalizmusa, akárcsak
a metropolisok felfokozott tempója, villódzó
őrülete.

„Agresszív lett
a világ, nem tudjuk, ki kivel tart, nem látunk át
viszonyrendszereket – vélekedik Frenák Pál.
– Régen egyértelműek voltak a kapcsolatok.
Ma a nő is lehet fent, maga alá gyűrve a férfit.
A Tricks& Tracksot egyértelműen Japán hozta ki
belőlem. A hipermodernizmus hatása. A pulzáló
energiák kontrasztja. Ez meglesz most is, de a mai motiváció
még inkább a kapcsolatokban éleződik ki.
Engem meg ma is a kapcsolatok érdekelnek. Ott akarok még
mélyebbre menni. Hogyan tudja elfogadni magában Emese
azt a nőt, akit mindenki otthagyott, egyedül van, de még
vállalása van, önmegvalósítani
szeretne. S az a fél perc, amit a srác az érett
nővel tölt, mennyire befolyásolja a későbbi
életét. Nelson is
több szerepben fog megjelenni. Ő a másságot
hozza be. Zsidó, arab, cigány, meleg, prosti –
Magyarországon most egyre megy. Rasszizmus, kirekesztés,
modern barbarizmus zajlik, bármerre nézek. Mindenki
őrjöng, és senki sem figyel a másikra.
Önmagamra, önmagunkra reflektálok a Tricks&Tracks
2-vel. A koncepció, a pulzáló ritmus, a
szcenográfia marad. Más lesz ez az előadás,
és mégis ugyanaz, mint a tizenöt évvel
ezelőtti. Nyomatékosítom a stílusjegyeimet.
Picasso sem dobta el az ecsetjét, nem akart megfelelni
elvárásoknak. Dalí sem. Giacometti sem.
Modigliani sem. A megújulás nem azt jelenti, hogy
felrúgom azt, amit eddig létrehoztam. Én nem
akarok más lenni, mint aki vagyok. Azok várják
ezt tőlem, akik nem tudják megvalósítani
önmagukat. A Tricks&Tracks 2-ben mindenki önmagát
keresi. Az alfahímet az elhagyatottság, az apa- és
a szeretethiány motiválja. Emese áldozat. Annak
idején maga dobta el a szerepét. Megvált tőle.
Kilépett a helyéről. Most döbbenten
tapasztalja, hogy valaki ott áll helyette. Feicht Zoltánnak
maszkja lesz, amitől meg akar szabadulni. Befáslizzuk a
fejét, és még sötét szemüveget
is kap. Koreográfusként én is lefejtem magamról
a feleslegeset, de mindentől nem akarok megválni. A
kontratempó is fontos számomra. Az én
dimenziómban a hátrafelé nem a meghátrálást
jelenti, hanem az újabb lépést előre. Mint
ahogy a legborzasztóbb spirál az egyenes. A Tricks&
Tracks első részében földig érő,
csuklyás klepetusban, fehérre festett arccal jeleltem,
halálos csendben. A titokzatos figurából mára
megjelölt ember lett. Most más lesz az üzenet.
Sebekkel teli lesz a testem, de megmutatom, hogy vagyok, élek,
nem vérzek. Pedig a világ azt harsogja: dögölj
meg, vérezz el! Nem tudok és nem is akarok racionálisan
gondolkodni, és abból alkotni. Csak abból a
valóságból, ami bennem él, amit látok,
ami átsuhan rajtam.”



Forrás:
https://archivum.ujszo.com/online/kultura/2014/03/10/abbol-alkot-ami-benne-el



menu
x
Archive
Archive